A szeretet mu?ve?szete

1 ERICH FROMM: A SZERETET M?VÉSZETE Aki nem tud semmit, nem szeret semmit. Aki tehetetlen: érthetetlen. Aki nem ért semmit, nem is ér semmit. Aki viszont ért, az szeret is, néz is, lát is... Minél több tudás rejlik egy-egy dologban, annál nagyobb a szeretet... Aki azt képzeli, hogy minden gyümölcs ugyanakkor érik meg, mint a szamóca, az semmit sem tud a sz?l?r?l. PARACELSUS El?szó Csalódás éri e könyv olvasóját, ha azt reméli, hogy könnyen megtanulhatja bel?le a szeretet m?vészetét. Ellenkez?leg, ez a könyv azt akarja megmutatni, hogy a szeretet nem érzelem, amelyben akárki könny?szerrel elmerülhet, függetlenül attól, hogy milyen fokáig jutott el az érettségnek. Arról akarja meggy?zni az olvasót, hogy akárhogyan törekszik is a szeretetre, ha nem igyekszik teljes személyiségét minden erejéb?l gyümölcsöz?vé fejleszteni, szükségképpen kudarcot vall; hogy az egyéni szeretet nem nyújt kielégülést, ha hiányzik az embertársunk iránti szeretet képessége, a valódi alázat, bátorság, hit és fegyelem. Az olyan kultúrában, amelyben ezek a tulajdonságok ritkák, a szeretet képessége is csak ritkán fejl?dhet ki. Vagy hát kérdezze meg akárki önmagától: hány igazán szeret? embert ismert meg életében? A feladat nehézsége azonban nem szolgáltathat okot rá, hogy ne próbáljunk meg tisztába jönni a nehézségekkel éppúgy, mint a megoldás feltételeivel. Szükségtelen bonyodalmak elkerülése végett igyekeztem a lehet? legkevésbé szakmai nyelven tárgyalni a kérdést. Ugyanezért csak elvétve hivatkozom a szeretet irodalmára. Egy másik problémára nem találtam teljesen kielégít? megoldást: hogy tudniillik elkerüljem az el?z? könyveimben kifejtett eszmék ismétlését. F?ként a Menekülés a szabadság el?l, az Ember szíve, és Az egészséges társadalom olvasói fognak találkozni olyan gondolatokkal, amelyeket már ezekben a korábbi könyveimben is kifejtettem. Mindamellett A szeretet m?vészete korántsem els?sorban összefoglalás. Számos gondolatot tartalmaz a korábban kifejtetteken kívül is, és magától értet?dik, hogy olykor a régebbieknek is új távlatot ad az a tény, hogy most valamennyi egyetlen témára, a szeretet m?vészetére összpontosul. 2 ELS? FEJEZET - M?vészet-e a szeretet? M?vészet-e a szeretet? Ha igen, akkor tudást és er?feszítést igényel. Vagy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors m?ve, olyasmi, amibe az ember, ha szerencsés, "beleesik"? Ez a könyvecske az el?bbi el?feltevésen alapul, noha az emberek nagy többsége manapság kétségkívül az utóbbi nézetet vallja. Nem mintha nem volna nekik fontos a szeretet. Élnek-halnak érte; boldog és boldogtalan szerelmi történetek garmadáját nézik végig a moziban, a szerelemr?l szóló bárgyú dalok százait hallgatják meg - azt azonban jóformán senki sem hiszi, hogy szeretni meg kellene tanulnia. Ezt a jellegzetes magatartást különféle, önmagukban vagy együttes er?vel ható el?feltevések támasztják alá és tartják életben. A szeretet lényegét a legtöbb ember abban látja, hogy ?t szeretik, és nem abban, hogy ? szeret, hogy képes a szeretetre. A probléma ezért számukra abban áll, hogy miként érjék el, hogy szeressék ?ket, hogy miként legyenek szeretetre méltók. Ezt a célt különböz? úton-módon igyekeznek elérni. Az egyik módszer ezt f?leg férfiak kultiválják -, hogy az ember legyen sikeres, legyen annyi pénze és hatalma, amennyit csak társadalmi helyzete lehet?vé tesz. A másik, inkább n?i módszer: a test és az öltözködés latba vetésével válni vonzóvá. Továbbá vonzóvá tehetjük magunkat úgy is - férfiak, n?k egyaránt -, hogy kellemes modort sajátítunk el, érdekesen társalgunk, készségesek vagyunk, szerények, jóindulatúak. Azoknak a módszereknek legtöbbje, amelyek segítségével az emberek szeretetre méltóvá akarnak válni, megegyezik azokkal, amelyekkel sikeressé akarnak válni, "barátokra és befolyásra tesznek szert". Egy szó, mint száz: a mi kultúránkban szeretetreméltóságon a legtöbb ember azt a keveréket érti, hogy valaki népszer? és van szexepilje. A mögött a beállítottság mögött, hogy szeretni tanulás nélkül is tud mindenki, másodjára az az el?feltevés rejlik, hogy a szeretet tárgy és nem képesség kérdése. Az emberek azt hiszik, hogy szeretni egyszer?; csak a megfelel? tárgyat nehéz megtalálni a szeretetünkhöz vagy a szerettetésünkhöz. Ennek a beállítottságnak különféle okai vannak, és mindegyik a modern társadalom fejl?désében gyökerezik. Az egyik ok az a nagy változás, amely a huszadik században a "szeretet tárgyának" kiválasztása tekintetében végbement. A viktoriánus korban, akárcsak sok hagyományos kultúrában, a szerelem jobbára nem spontán személyes élmény volt, amely aztán id?vel házassághoz vezetett. Ellenkez?leg, a házasság egyezmény volt - akár az érdekelt családok hozták létre, akár házasságközvetít?, akár pedig közvetlenül a házasulandó felek; társadalmi meggondolások alapján kötötték, a szerelemr?l meg feltételezték, hogy majd csak megjön, ha már a házasság megköttetett. 3 Az utóbbi néhány nemzedékben, a nyugati világban úgyszólván egyetemessé vált a romantikus szerelem fogalma. Az Egyesült Államokban, miközben a konvencionális szempontok sem t?ntek el teljesen, hatalmas tömegek kutatják a "romantikus szerelmet, a személyes szerelmi élményt, amely aztán házasságba torkollik. A szerelem szabadságának ez az új felfogása minden bizonnyal jócskán megnövelte a tárgy jelent?ségét a funkció rovására. Szorosan összefügg ezzel a tényez?vel a jelenkori kultúrának egy másik jellemz? vonása. Egész kultúránk a vásárlókedven, a kölcsönösen kedvez? csereüzlet eszméjén alapul. A modern embert az az izgalom teszi boldoggá, ami az üzletek kirakatai láttán elfogja, meg az, hogy mindent megvesz, amit csak - készpénzért vagy részletre - megvehet. Hasonlóképpen nézi az embereket is. A férfi egy vonzó n?re, a n? egy vonzó férfira pályázik. "Vonzó": ez rendszerint egy takaros készletet jelent a személyiségpiacon népszer? és kelend? tulajdonságokból. Hogy valakit éppen mi tesz vonzóvá, az - testileg éppúgy, mint szellemileg - az id?szer? divattól függ. A húszas években a vonzó lány ivott és dohányzott, rámen?s volt és csábos; manapság több háziasság és szemérem a divat. A tizenkilencedik század végén és a huszadik kezdetén a férfinak illett er?szakosnak és becsvágyónak lennie; manapság nyájasság és türelem kívántatik meg t?le - ha vonzó "cikk" akar lenni. Mindenesetre az az érzés, hogy szerelembe estünk, csak olyan emberi áru tekintetében alakul ki, amely belül van az árucsere-lehet?ségeinken. Üzletet akarok kötni; a tárgy legyen kívánatos a társadalmi értékére nézve, és egyúttal én is kelljek neki, nyílt és rejtett értékeim és lehet?ségeim alapján. Két személy tehát akkor szeret egymásba, amikor úgy érzik, hogy megtalálták a piacon kapható legjobb tárgyat, figyelembe véve a saját csereértékük korlátait. A kiaknázható rejtett lehet?ségek, akárcsak ingatlanvásárlás esetén, gyakran ebben az üzletkötésben is jelentékeny szerepet játszanak. Egy piaci adásvételre orientált kultúrában, amelyben az anyagi siker az els?rend? érték, nem meglep?, ha a szerelmi viszonylatok ugyanazokat az árucseremintákat követik, mint amelyek az áru-és a munkaer?piacot kormányozzák. Arra a feltevésre, hogy szeretni tanulás nélkül is tud mindenki, harmadjára az a tévedés vezet, hogy összekeverjük a kezdeti élményt, amikor beleszeretünk valakibe, azzal a tartós állapottal, hogy szerelmesek vagyunk bele. Ha két ember, aki idegen volt - mint mindnyájan -, egyszer csak ledönti a köztük lev? falat, és szoros közelséget érez, egynek érzi magát, az egységnek ez a pillanata az élet egyik legfelvillanyozóbb, leglelkesít?bb élménye. Kivált rendkívüli és csodálatos olyan embereknek, akik addig magányosan, elszigetelten, szeretet nélkül éltek. A hirtelen meghittségnek ezt a csodáját gyakran megkönnyíti, ha szexuális vonzalommal és beteljesüléssel párosul, vagy kezd?dik. A szeretetnek ez a 4 fajtája azonban természeténél fogva mulandó. A két ember alaposan megismeri egymást, meghittségük mind többet és többet veszít csodálatosságából, míg szembenállásuk, csalódottságuk, kölcsönös unalmuk el nem pusztítja a kezdeti lelkesültség végs? maradványait is. Eleinte azonban mindezt nem tudják: rajongásuk hevességében, abban, hogy "meg?rülnek" egymásért, szerelmük hevességének bizonyítékát látják, holott esetleg csak korábbi magányosságuk mértékét bizonyítja. Ez a nézet - hogy semmi sem könnyebb, mint szeretni - mindmáig az uralkodó felfogás, bármilyen nyomasztóan nyilvánvaló is az ellenkez?je. Aligha van még egy tevékenység, még egy vállalkozás, amely olyan vérmes reményekkel és kilátásokkal indul, és mégis rendre olyan kudarcot vall, mint a szeretet. Ha bármely más tevékenységgel ez volna a helyzet, az emberek mohón igyekeznének kideríteni a kudarc okait és megtanulni, hogyan csinálhatnák jobban - vagy felhagynának vele. Mivel ez utóbbi a szeretet esetében lehetetlen, a kudarcon alighanem csakis úgy lehet felülkerekedni, ha megvizsgáljuk az okait, és elkezdjük tanulmányozni a szeretet jelentését. Els? lépésként tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni m?vészet, éppen úgy, ahogy élni is m?vészet; ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy kell eljárnunk, mint amikor bármely más m?vészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani, mondjuk zenét, festészetet, ácsmesterséget vagy az orvosi, a mérnöki tudományt. Melyek a szükséges lépések a m?vészetek és mesterségek elsajátításában? A tanulás folyamatát célszer? két részre osztani: egyik az elméleti, másik a gyakorlati tudás megszerzése. Ha el akarom sajátítani a gyógyítás m?vészetét, el?ször tisztába kell jönnöm az emberi testre és a különböz? betegségekre vonatkozó tudnivalókkal. Ha mindezt az elméleti tudást megszereztem, még korántsem vagyok beavatva a gyógyítás m?vészetébe. Ennek csak akkor leszek a mestere, ha sok gyakorlattal a hátam mögött az elméleti tudásom és a gyakorlati tapasztalataim végül egybeolvadnak az intuíciómban - ami minden m?vészet birtoklásának a lényege. De az elmélet és a gyakorlat elsajátításán kívül egy harmadik tényez? is szükséges: a m?vészet birtokába jutni csak szenvedélyes akarással lehet; semmi a világon nem lehet fontosabb, mint a m?vészet. Ez egyaránt érvényes a zenére, az orvoslásra, az ácsmesterségre - és a szeretetre. És talán itt lapul a válasz a kérdésre, hogy a mi kultúránkban miért olyan ritkán próbálják meg az emberek - nyilvánvaló kudarcaik ellenére - elsajátítani ezt a m?vészetet: hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintenek a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet m?vészetét. 5 Lehetséges volna, hogy csak azokat a dolgokat érdemes megtanulni, amelyekkel pénzhez vagy tekintélyhez juthatunk, és hogy a szeretet, amely "csak" a léleknek válik hasznára, de a modern értelemben haszontalan, a szeretet fény?zés, és nincs jogunk sok energiát pazarolni rá? Bármint legyen is, a következ?kben a szeretet m?vészetét fogom tárgyalni, az említett felosztás szerint: el?ször a szeretet elméletét taglalom - ez fogja kitenni a könyv nagyobbik részét; másodszor pedig a szeretet gyakorlatát - már ami keveset a gyakorlatról mondani lehet itt éppúgy, mint bármely egyéb területen. MÁSODIK FEJEZET - A szeretet elmélete 1. A szeretet, mint válasz az emberi lét kérdésére Minden szeretetelméletnek az ember, az emberi lét elméletéb?l kell kiindulnia. Noha a szeretetet vagy inkább a szeretet megfelel?jét az állatoknál is megtaláljuk, érzelmi köt?déseik jobbára ösztönviláguk részét alkotják; az emberben ennek az ösztönvilágnak csak a maradványai m?ködnek. Az ember létében az a tény a dönt?, hogy kiemelkedett az állatvilágból, az ösztönös alkalmazkodásból, hogy, meghaladta a természetet, ha el soha nem hagyja is; része a természetnek, mindamellett egyszer elszakadt t?le, és nincs visszaút, egyszer ki?zetett a paradicsomból - a természettel való eredeti egység állapotából -, és hiába is próbálna visszafordulni, kerub állja útját lángpallossal. Az ember csak el?re mehet, fejlesztve az értelmét és új, emberi összhangot találva a helyett az ember el?tti összhang helyett, amely visszahozhatatlanul elveszett. Az ember-a faj éppúgy, mint az egyed-születésekor egy ingatag, bizonytalan és nyitott helyzetbe vettetik ki egy olyan helyzetb?l, amely állandó volt - olyan állandó, mint az ösztönök. Csak a múltról tudhatunk valami biztosat - a jöv?r?l csak annyit, hogy meg fogunk halni. Az ember tudatos lény; benne ébred a lét öntudatra; tudomása van önmagáról, embertársairól, múltjáról és jöv?jének lehet?ségeir?l. Ez a tudomása önmagáról, mint elkülönült entitásról, rövid élettartamának és annak a ténynek a tudata, hogy akaratlanul született meg és akarata ellenére meg fog halni, hogy vagy el?bb fog meghalni, mint azok, akiket szeret, vagy azok fognak meghalni ?el?tte, hogy tehetetlen a természet és a társadalom er?ivel szemben - mindez elkülönült, elszigetelt létét kibírhatatlan börtönné teszi. Bele?rül, ha nem szabadul ki ebb?l a börtönb?l, és nem jut ki - ilyen vagy olyan formában, de emberekkel egyesülve - a küls? világba. Az elkülönültség élménye szorongást kelt; voltaképpen minden szorongásnak ez a forrása. Elkülönültnek lenni annyi, mint elvágva lenni minden lehet?ségt?l, hogy emberi képességeimet kifejthessem. 6 Aki tehát elkülönült, az tehetetlen; nem képes a világot - dolgokat és embereket - megragadni és alakítani; a világ rám törhet, és én nem tudok ellenhatást kifejteni. Ezért mélységes szorongás forrása az elkülönültség. Azonkívül szégyenkezést és b?ntudatot kelt. Az elkülönültségbeli b?nnek és szégyennek ez az élménye fejez?dik ki Ádám és Éva bibliai történetében. Miután Ádám és Éva ettek "a jó és a rossz tudásának fájáról", miután engedetlenek voltak (nincs jó és rossz, csak ha megvan az engedetlenség szabadsága), miután emberré váltak azáltal, hogy függetlenítették magukat a természettel való eredeti, állati összhangtól, azaz miután emberi lényekként megszülettek - "észrevették, hogy mezítelenek" - és szégyenkeztek. Feltételezhetjük-e, hogy egy olyan ?si és alapvet? mítoszban, mint ez, a tizenkilencedik századi szemlélet pr?d erkölcsössége nyilvánul meg, és hogy a történet mindenekel?tt azt a kínos körülményt akarja tudomásunkra hozni, hogy nemi szerveik láthatóak voltak? Aligha; és ha viktoriánus szellemben értelmezzük a történetet, épp a lényegét veszítjük szem el?l, az pedig, úgy tetszik, a következ?: tudatára ébredve önmaguknak és egymásnak, a férfiban és a n?ben tudatosodott elkülönültségük és különböz?ségük, nevezetesen, hogy más-más nemhez tartoznak. De elkülönültségüket felismerve idegenek maradtak, mert még nem tanulták meg szeretni egymást (amint ezt nagyon világossá teszi az a tény, hogy Ádám önvédelemb?l Évát hibáztatja, ahelyett hogy védelmére kelne). Az emberi elkülönültség tudata a szeretet újraegyesít? hatalma nélkül: a szégyennek a forrása. És forrása egyszersmind a b?ntudatnak és a szorongásnak is. Az embernek tehát az a legmélyebb szükséglete, hogy legy?zze elkülönültségét, hogy kiszabaduljon magánya börtönéb?l. E cél elérésének az abszolút kudarca egyenl? az elmebajjal, mert a teljes elszigeteltség pánikját nem lehet másképp legy?zni, csak ha az egyén radikálisan szakít a külvilággal: ekkor megsz?nik az elkülönültség érzése, hiszen megsz?nt a külvilág, amit?l az ember elkülönült. Az ember minden korban és minden kultúrában egy és ugyanazon kérdéssel kerül szembe: arra kell megoldást találnia, hogyan gy?zze le az elkülönültséget, hogyan valósítsa meg az egyesülést, hogyan haladja meg az egyéni életet és olvadjon egybe a világegyetemmel. Ugyanazzal a kérdéssel birkózik a barlangban él? ?sember, a nyájait legeltet? nomád, az egyiptomi földm?ves, a föníciai keresked?, a római katona, a középkori szerzetes, a japán szamuráj, a modern hivatalnok és gyári munkás. A kérdés ugyanaz, mert ugyanaz a talaj, amelyb?l kin?: az emberi állapot, az emberi lét feltételei. A felelet, változó. A kérdésre lehet a válasz állatimádás, emberáldozat vagy katonai hódítás, tobzódás az élvezetekben, aszketikus lemondás, megszállott munka, m?vészi alkotás, istenszeretet és emberszeretet. Sok válasz van ugyan - tanú rá az emberi történelem -, de nem megszámlálhatatlanul sok. 7 Ellenkez?leg, ha figyelmen kívül hagyjuk az apróbb különbségeket, amelyek inkább felületiek, mintsem lényegiek, máris rájövünk, hogy a válaszok száma korlátozott, és hogy az ember a különböz? kultúrákban, amelyekben élt, nem is adhatott más válaszokat. A vallás és a filozófia története ezeknek a válaszoknak a története, különböz?ségükkel és számbeli korlátozottságukkal egyetemben. A válaszok bizonyos mértékben attól függnek, hogy az egyén milyen fokára jutott el az individualizációnak. A csecsem? éntudata még alig fejl?dött ki; még egynek érzi magát az anyjával, az ? jelenlétében nem érez elkülönültséget. Magányérzetét az anya testi jelenléte, eml?je, b?re orvosolja. Csak ha már kifejl?dött a gyermekben elkülönültségének és individualitásának tudata, akkor nem elegend? többé az anya testi jelenléte, és akkor lép fel a szükséglet, hogy az elkülönültséget másféleképpen küzdje le. Hasonlóképpen az emberi faj csecsem?korában még egynek érzi magát a természettel. A föld, az állatok, a növények még az ember világa. Azonosítja magát az állatokkal, és ez kifejez?dik abban, hogy totemállatokat és állatisteneket imád. De minél inkább kin? az emberiség ezekb?l a kezdeti kötöttségekb?l, annál inkább elkülönül a természeti világtól, annál hevesebb szükségletévé válik, hogy új módozatokat találjon az elkülönültség elkerülésére. E cél elérésének egyik módja: az orgiasztikus állapotok mindenféle fajtái. Egyik formája ezeknek az öngerjesztéssel, olykor izgatószerek segítségével el?idézett révület. A primitív törzsek számos szertartása élénk képet ad err?l a megoldástípusról. Az önkívület röpke állapotában elt?nik a külvilág, és vele elt?nik bel?le az elkülönültség érzete. Minthogy ezeket a szertartásokat közösen ?zik, a csoporttal való egybeolvadás többletélménye ezt a megoldást kiváltképpen hatásossá teszi. Az orgiasztikus megoldásnak közeli rokona és nem ritkán kiegészít?je a szexuális élmény. A nemi kielégülés a révülethez vagy bizonyos kábítószerek hatásához hasonló állapotot idézhet el?. Sok primitív szertartáshoz hozzátartoztak a közösségi szexuális orgiák rítusai. Úgy látszik, hogy az orgiasztikus élmény után az ember egy darabig nem szenved túlságosan az elkülönültségt?l. A szorongás feszültsége lassan gyülemlik fel, majd a szertartás megismétlése újból lelohasztja. Mindaddig, amíg ezek az orgiasztikus állapotok a törzs mindennapos gyakorlatához tartoznak, nem váltanak kiszorongást vagy b?ntudatot. Részt venni bennük rendjén való, s?t erényes dolog, hiszen mindenki csinálja, és a varázslók vagy papok jóváhagyják, s?t megkövetelik, semmi oka sincs tehát a b?ntudatnak vagy a szégyenérzetnek. Mer?ben más a helyzet, ha egyénileg választja valaki ugyanezt a megoldást egy olyan kultúrában, amely felhagyott ezzel a közös gyakorlattal. Nem orgiasztikus kultúrában az egyén az 8 alkoholizmus és a kábítószerszedés formáját választja. Ellentétben azokkal, akik a társadalmilag javallott megoldásban vesznek részt, az ilyen egyedek b?ntudattól és lelkiismeret-furdalástól szenvednek. Noha az elkülönültség el?l menekülnek az alkoholhoz vagy a kábítószerekhez, az orgiasztikus élmény elmúltával csak még elszigeteltebbnek érzik magukat, ami arra ösztökéli ?ket, hogy egyre gyakrabban és intenzívebben folyamodjanak hozzá. Valamelyest különbözik ett?l a szexuális orgiasztikus megoldás. Ez bizonyos mértékig természetes és normális formája az elkülönültség leküzdésének, és részleges megoldás az elszigeteltség problémájára. Sokaknál azonban, akik az elkülönültség enyhítésének egyéb módjait nem ismerik, a nemi kielégülés keresése olyan szerepre tesz szert, amely nemigen különbözik az alkoholizmustól vagy a kábítószerezést?l. Kétségbeesett er?feszítés lesz bel?le, megszabadulni az elkülönültség okozta szorongástól, ami csak egyre növekv? elkülönültségérzést eredményez, mivel a nemi aktus szerelem nélkül soha nem tudja áthidalni, csak pillanatnyilag, a két emberi lény közötti szakadékot. Az orgiasztikus egyesülés minden formájának három jellemz? vonása van: intenzívek, s?t er?szakosak; áthatják az egész személyiséget, az elmét és a testet; múlékonyak és id?szakosak. Mindezeknek pontosan az ellenkez?je érvényes arra az egyesülési formára, amelyet az emberek a leggyakrabban választottak és választanak. Ez az egyesülés azon alapul, hogy alkalmazkodnak a csoporthoz, szokásaihoz, tevékenységeihez, hiedelmeihez. Itt is számottev? fejl?dés tapasztalható. A primitív társadalomban a csoport kicsi; tagjait a vér és a föld kapcsolja össze. A kultúra fejl?désével a csoport b?vül: egy polisz polgáraivá, egy nagy állam polgárságává, egy egyház tagjaivá. A szegény római is büszkeséget érzett, mert azt mondhatta: civis romanus sum. Róma és a Birodalom volt a családja, az otthona, a világa. A jelenkori nyugati társadalomban is a csoporttal való egyesülés az uralkodó módja az elkülönültség leküzdésének. Olyan egyesülés ez, amelyben az individuális én nagymértékben megsz?nik, és ahol a cél a nyájhoz tartozás. Ha olyan vagyok, mint mindenki más, ha nincsenek olyan érzéseim vagy gondolataim, amelyek megkülönböztetnek, ha szokásaim, öltözködésem, eszméim a csoportmintához alkalmazkodnak, meg vagyok mentve; megmentve az egyedüllét ijeszt? élményét?l. A parancsuralmi rendszerek fenyegetéssel és er?szakkal idézik el? ezt az alkalmazkodást; a demokratikus országok ösztönzéssel és propagandával. A két rendszer közt minden bizonnyal van egy lényeges különbség. A demokráciákban lehetséges a nonkonformizmus, és valójában soha nem is hiányzik teljesen; a totalitárius rendszerekben legfeljebb arra számíthatunk, hogy néhány rendhagyó h?s vagy mártír megtagadja az engedelmességet. 9 De e különbség ellenére a demokratikus társadalmakban nyomasztó méreteket ölt a konformizmus. Az ok abban a tényben rejlik, hogy meg kell találni az egyesülés valamilyen módját, és ha más vagy jobb mód nincsen, akkor a nyájjal való egyesülés konformizmusa lesz az uralkodó. Csak akkor érthetjük meg a különbözést?l való félelem hatalmát, a félelmet attól, hogy csak néhány lépésnyire is elkóboroljanak a nyájtól, ha megértjük, hogy milyen mélységesen mély az emberekben a szükséglet, hogy ne legyenek elkülönülve. Ezt a félelmet a nonkonformizmustól olykor a nonkonformistákra leselked? tényleges veszélyekt?l való félelemként racionalizálják. De valójában az emberek sokkal nagyobb mértékben akarnak alkalmazkodni, mint amennyire kénytelenek alkalmazkodni, legalábbis a nyugati demokráciákban. A legtöbb ember nincs is tudatában az alkalmazkodás szükségletének. Azzal áltatják magukat, hogy a saját eszméiket és hajlamaikat követik, hogy individualisták, hogy nézeteik önálló gondolkodásuk eredményeképpen alakult ki - és hogy mer? véletlenségb?l gondolják ugyanazt, mint a többség. A közmegegyezés az ? "saját" eszméik helyességének bizonyítéka. De mivel szükségük van rá, hogy némi egyéni jelleget is érezzenek, ezt a szükségletet apró-csepr? különbségek hangsúlyozásával elégítik ki; a monogram a kézitáskán vagy a szvetteren, a bankpénztáros névtáblája, a demokratapártiság a republikánusok ellenében, az Antilop Egylet támogatása a Kegyelet Klub helyett: ilyesmikben fejez?dnek ki az egyéni különbségek. "Ez más!": a hirdetési jelmondat fellengz?s különbözni akarásról árulkodik, miközben a valóságban nincs már jóformán semmi különbség. A különbségek kiküszöbölésének ez a növekv? tendenciája szorosan összefügg az egyenl?ség fogalmával és gyakorlatával a legfejlettebb ipari társadalmakban. Az egyenl?ség vallási értelemben azt jelentette, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, mindnyájan osztozunk ugyanabban az emberi-isteni szubsztanciában, mindnyájan egyek vagyunk. Jelentette azt is, hogy tiszteletben kell tartani az individuumok közti valódi különbségeket, hogy jóllehet igaz, hogy mindnyájan egyek vagyunk, de az is igaz, hogy mindegyikünk egyedüli entitás, önmagában egy világmindenség. Az individuum egyetlenségének ez a meggy?z?dése fejez?dik ki a talmudi mondásban: "Ha valaki egyetlen életet megment, az annyi, mintha az egész világot megmentette volna; ha valaki egyetlen életet elpusztít, az annyi, mintha az egész világot pusztította volna el." A nyugati felvilágosodás filozófiájában az egyenl?ség fogalma az egyéniség kibontakozásának a feltételét is jelentette. Azt jelentette (a legvilágosabban Kant megfogalmazásában), hogy egyetlen ember sem lehet eszköze más ember céljainak. Hogy minden ember cél, és csak cél, és sohasem eszköze egymásnak. A felvilágosodás eszméi nyomán a szocialista gondolkodók különböz? iskolái úgy definiálták az egyenl?séget, mint a kizsákmányolásnak, 10 ember ember általi kihasználásának megszüntetését, tekintet nélkül arra, hogy ez a használat kegyetlen-e vagy "humánus". A jelenkori kapitalista társadalomban az egyenl?ség jelentése átalakult. Egyenl?ségen automaták egyenl?ségét értjük; olyan emberekét, akik elvesztették az egyéniségüket. Az egyenl?ség ma inkább "egyformaság", semmint "egység". Absztrakciók egyformasága, azoké az embereké, akik egyforma állásokban dolgoznak, egyformák a kedvteléseik, egyforma újságokat olvasnak, egyformán éreznek, és egyformán gondolkoznak. Ebben a tekintetben még olyan, rendszerint haladásunk jeleiként ünnepelt fejleményeket is némi kételkedéssel kell figyelnünk, mint amilyen a n?i egyenl?ség. Mondanom sem kell, nem a n?i egyenjogúság ellen beszélek; de nem szabad, hogy megtévesszenek minket ennek az egyenl?södési tendenciának a pozitív vonatkozásai. Ez a tendencia is a különbségek kiküszöbölését célzó irányzatnak a része. Ez az ára az egyenl?ségnek: a n?k attól egyenl?ek, hogy nem különböznek többé. A felvilágosodás filozófiai tétele, miszerint l' áme n' a pas de sexe, a léleknek nincs neme, általános gyakorlattá vált. Elt?n?félben a nemek polaritása és vele az erotikus szerelem, amely ezen a polaritáson alapul. A férfiak és a n?k egyformák lettek, nem pedig egyenl? ellentétes pólusok. A jelenkori társadalom az egyéniségt?l megfosztott egyenl?ségnek ezt az eszményét prédikálja, mert egyforma emberi atomokra van szüksége, hogy simán, zökken?mentesen tudja m?ködtetni ?ket az eltömegesedés közepette; engedelmeskedjenek egyforma parancsoknak, de legyen mindenki meggy?z?dve róla, hogy a saját vágyait követi. Ahogy a modern tömegtermelés megköveteli az árucikkek szabványosítását, ugyanúgy követeli meg a társadalmi folyamat az ember szabványosítását, és ezt a szabványosítást nevezik "egyenl?ségnek". A konformizmus útján elért egyesülés nem intenzív és nem er?szakos; lagymatag, rutinszer?, és éppen ezért gyakran nem is tudja csillapítani az elkülönültség szorongását. Az alkoholizmus, a kábítószerszedés, a túlhajtott nemiség és az öngyilkosság elterjedtsége a jelenkori nyugati társadalomban a nyájkonformizmus viszonylagos kudarcának a tünete. Ráadásul ez a megoldás els?sorban az elmét és nem a testet érinti, és már csak ezért sem veheti fel a versenyt az orgiasztikus megoldásokkal. A nyájkonformizmusnak csak egy el?nye van: állandó és nem görcsös. Az ember három- vagy négyéves korában megismerkedik az alkalmazkodási mintával, és attól kezdve sosem veszíti el kapcsolatát a nyájjal. Még a temetése is, amelyre úgy készül, mint utolsó nagy társadalmi ügyére, szigorú alkalmazkodás a mintához. A konformizmus, mint az elkülönültségb?l ered? szorongás enyhítésének egyik módja mellett figyelembe kell venni a mai élet egy másik tényez?jét is: a